A nyomtatást olyan ipari másolási eljárásként határozzák meg, amelyben a tintát a hordozó felületére viszik át, hogy grafikát és szöveget képezzenek különféle nyomások hatására. A hagyományos nyomtatás nyomdalapot használ a grafika és a szöveg közbenső hordozójaként, így a grafikai és szöveges területeket különféle eszközökkel elválasztják az üres területektől, majd a tinta a termék felületére kerül, a digitális nyomtatás a nyomólemez mellett. , és közvetlenül továbbítja a számítógépben lévő grafikát a termék felületére. A technológia fejlődése a leggyorsabb irányba fejlődik, de úgy tűnik, a nyomtatás nem hagyja el a tintát.
A tinta összetétele
A tartalom a nyomtatás legalapvetőbb célja, de a tartalom közvetítésében a szín nagyon fontos szerepet játszik. A természetben sok minden kifejezheti a színt. A tintaszakértők először azokra a pigmentekre és festékekre gondolnak, amelyek hosszú eltarthatósággal és élénk színekkel rendelkeznek.
Legyen szó pigmentről vagy festékről, nem lehet közvetlenül a termék felületére nyomtatni. Az ok, amiért a pigment és a festék szilárdan tapadhat a termék felületéhez, a gyantának tulajdonítható. A gyanta nagy része szilárd, és a tintában lévő gyanta nagy része nem egyszerű gyanta, hanem oldószerben való feloldással keletkezett keverék.
A tinta pigmentekből, gyantákból és oldószerekből áll. Minden nyomdafestékből nem hiányozhat a fenti három összetevő.
Tamponnyomó festék és szitanyomó tinta
A különböző nyomtatási eljárások eltérő követelményeket támasztanak a tintákkal szemben. Megfelelő kiegészítő összetevőket kell hozzáadni a tintákhoz, hogy könnyebben használhatók legyenek bizonyos helyzetekben. Például az ofszet nyomdafestékek nagy viszkozitásúak és jó vízállósággal rendelkeznek, a mélynyomó tinták pedig viszonylag vékonyak. , Jó folyékonyság; A szitanyomó tintának jó áteresztőképességűnek kell lennie.
Általánosságban elmondható, hogy a fő különbség a különböző nyomtatási eljárásokban használt tinták között az, hogy a tintákban lévő adalékanyagok eltérőek. Ez a cikk elsősorban a szitanyomó tintákról és a tamponnyomtató tintákról fog szólni.
A szubsztrátumok alkalmasságát tekintve a szitanyomásnak nagy előnyei vannak, különösen a nem alakos műanyag-, hardver-, elektronikai és direkt fogyasztási cikkek iparában a szitanyomás széles körben elterjedt dicséretben részesült. Univerzális nyomtatási módszer azonban nincs a világon, ez alól a szitanyomás sem kivétel. A kis felületű, szabálytalan hordozófelületű ipari nyomtatás területén a szitanyomás igazi gondokba ütközött, ez szülte meg a tamponnyomási technológia megszületését. Elmondható, hogy bár a tamponnyomás technológia és a szitanyomás meglehetősen különbözik egymástól, az általuk érintett ipari területek rendkívül hasonlóak.
A legkorábbi tamponnyomtató tintát szitafesték váltotta fel, és a gyakorlat bebizonyította, hogy nincs semmi teljesen alkalmatlan. A tintát azonban különböző nyomtatási környezetekben használják, és eltéréseknek kell lenniük az alkalmasságban. Például tamponnyomtató tinta. A felhasználók nem követelik meg, hogy a szitanyomó tinta áteresztőképességével rendelkezzen, de jobb tixotrópiára és felületszárazságra lesz szüksége. Annak biztosítása érdekében, hogy az acéllemezről a műanyag fejre és a hordozóra történő átviteli folyamat pontosabb legyen. A dedikált tamponnyomtató tinta használata kétségtelenül megkönnyíti a nyomtatási minőség javítását.
A MARABU átvette a vezetést egy speciális tamponnyomtató festék kifejlesztésében. A tinta felületi feszültségét az adalékok hatására állandó tartományban tartják, így a tinta átvitele a nyomtatási folyamatban teljesen egyenletes.
A tintaátvitel folyamata szintén szorosan összefügg a tamponnyomó gumifej jellegével. A tamponnyomtató gumifej felületi feszültségének a tamponnyomó tintához közeli tartományon belüli szabályozása szisztematikus projektnek tűnik, és alapvető célja a tintaátvitel hatékonyságának javítása. A japánok más oldalról oldották meg ezt a problémát. A tamponnyomtatóra gumifejtisztító berendezést szereltek fel. A gumifejtisztító berendezés hozzáadása azonban főként a tintaátvitel mennyiségének szabályozására szolgált, és az átvitel hatékonysága nem javult.
A MARABU 6 (valójában 8) tamponnyomó festék közül választhat: GL, amelyet elsősorban fém, kerámia és üveg felületére használnak. Ez alapvetően egy kétkomponensű tinta. Hozzá kell adni GLH keményítőt, TPR-t, amelyet az SR-ben használnak. A továbbfejlesztett tamponnyomó festék a szitanyomó festékek sorozatán alapul. Bármilyen anyag, amelyet az SR felhasználhat, TPR-t készíthet a tamponnyomási folyamatban; ugyanezen okból a TPY egy továbbfejlesztett tamponnyomtató tinta, amely a PY szitanyomó tinták sorozatán alapul. A TPU tinta nagyon nehezen nyomtatható anyagok felületére használható; A TPT egy tamponnyomtató tinta, amelyet főként tintapohár nyomtatókon használnak: a TPL jobb stabilitású és jó egyenletességet képes fenntartani hosszú távú súrlódás esetén. A másik kettő a TPP és a TPS.
Érdemes megjegyezni, hogy a szitanyomó festékek és a tamponnyomtató festékek teljesen univerzálisak, de a nyomtathatóság megváltoztatásához adalékanyagokat kell hozzáadni. Ezért ha nincs speciális tamponnyomtató tinta, helyette szitafesték használható.
Tinta színe: alapszín, direktszín, standard szín
A természet színei gazdagok és színesek. Lehetetlen mindezt tintával kifejezni. Kétféleképpen lehet színeket másolni a nyomtatás során. Az egyik a direkt színek közvetlen kiosztása a nyomtatáshoz, a másik pedig a négyszínű átfedéssel történő nyomtatás. .
A négyszínű reprodukció a CMYK színmodellben négy színanyag egymásra helyezésének elvén alapul. Általánosságban elmondható, hogy a négyszínű reprodukciós technológia alapvetően az általunk igényelt színeket képes reprodukálni. Az eredeti, fokozatos kézirat általában négyszínes sokszorosítási technológiát alkalmaz.
A négyszínű tinta-reprodukció előnye a hierarchikus kéziratban rejlik. A legtöbb reklámterv, kreativitás és ipari nyomtatás esetében a direktszínek használata nagyon gyakori jelenség. A foltszínek jobban tükrözik a tervező elképzeléseit, és könnyebben megelőzhető a jogsértés. Elméletileg a direktszínek eredeti színekkel is párosíthatók, de nem csak az árnyalatot nehéz teljesen összeilleszteni, és megnő a tintapazarlás lehetősége is. Ezért a nyomtatási technológia színes reprodukciója a reprodukciós technológia két aspektusát foglalja magában. Az egyik az a tendencia, hogy a színeket négyszínű tintával reprodukálják, amelyet főleg akkor használnak, ha az eredeti hierarchikus, és a színek között átfedés van. Az elsődleges színes nyomtatás a nyomtatástechnikában a legnehezebb technológia, mivel bonyolult kromatikát és a pontszintézis elvét foglalja magában. Az elsődleges színes nyomtatási technológia fő láncszeme, hogyan szabályozható a pontváltás kéziratról filmre, nyomólapra és hordozóra.
